Idén harmadik alkalommal kerekedett fel egy júliusi vasárnapon a Hallássérültek Tanintézetében tanuló diáksereg egy része, hogy felelevenítve a régi szokásokat, hagyományt teremtsen a soltvadkerti gyermektáborban való aktív részvétellel.
Semmi sem tántoríthatta el a táborozni vágyók lelkesedését, így az, hogy az év egyik legmelegebb hetére esett a tábor ideje, csak ragyogóbbá tette a tekintetüket.
Megérkezésünk után, a már rutinos táborozók magabiztosan vették birtokba a terepet, és kedvességgel vezették be a hely rejtelmeibe az újoncokat is.
A gyönyörű környezetben izgalmasan telt a hét. A megunhatatlan, mindennapos strandolás mellett idén sem maradhatott el a Vadkerti-tó körüli túra, a vízibiciklizés, a város legjobb fagyizójának felkutatása, a játszóterezés, a biciklizés, a homokvárépítés, az esti mozizás, a sorversenyzés és a vízicsatázás sem.
Lelkes focistáink fáradhatatlanul rúgták a labdát egész héten, és a többségi iskola ellen szervezett focimeccsen is szépen helytálltak. A pokróclabda-bajnokság töretlen népszerűségnek örvendett ez alkalommal is, így komoly mérkőzések voltak ebben a sportágban is.
Mindezek mellett jutott idő a szabad foglalkozásra is, mely idő alatt gyakran kártyáztak, társasjátékoztak, bújócskáztak, fogócskáztak, homokoztak a gyerekek.
Utolsó előtti este a várva várt Sotya diszkó is „megnyitotta kapuit”, és a csillagos ég alatt hatalmasat bulizott együtt az ott lévő halló és a hallássérült táborozók csapata.
Nagyon jó és összetartó közösség alakult ki idén, így az ünnepélyes táborzáró után külön kiemeltük és megtapsoltuk azokat a tanulóinkat, akik ennek formálásában nagy szerepet vállaltak magukra önként.
Vasárnap reggel ismét előkerültek a nagy csomagok, bőröndök, és a kétórás hazautat követően a szülők ölelő karjaiban még ragyogóbbak lettek azok a szempárok.
Reméljük, jövőre is részesei lehetünk ennek az élménynek.
Szervezők

Képek a táborról.